A történet az időtlen időkben játszódik, amikor a szereplők (Fahéjka, Szotyikotyi, Zengzúgmarci ,Izmoskázmér) hazát keresnek maguknak,mert ők sehová sem tartoznak,tehát vándorolnak,míg egyszer csak a király megszereti és országába fogadja őket.
Ennek az az oka, hogy a király hosszú évek óta szomorú, bánatos, nem tud nevetni. Hírét veszi ennek a vándorló kis csapat is, így hát elhatározzák, hogy megkeresik a királyt, hogy megnevettessék, hiszen mást sem csináltak eddig a hosszú útjukon, minthogy szórakoztatták a népeket a táncukkal, énekükkel, féktelen jókedvükkel.
Ehhez a nézőket, a gyereket is bevonják. Együtt sikerül a lehetetlen: a király újra tud nevetni!
Amíg hazát keresnek maguknak, számtalan tanulságos buktatókon kell átjutniuk. Közben a dalokkal folyamatosan jó kedvre derítik az embereket a vándorlásuk során.
Gyermekien őszinte, tiszta lélekkel meséli el az írónő a cigányok vándorlásának gyönyörű történetét, amely megható, humoros és tanulságos.
